A kárpáti borzderes szarvasmarha az 1980-as években eltűnt Magyarországról. Hogyan történhetett ez meg? Egyik oka az intenzív állattenyésztés előretörése, s mivel erre a tartási formára nem alkalmas, egyre inkább háttérbe szorult, majd a háztáji állattartás csökkenésével el is tűnt az országból.
A magyar tarka és szürke marha mellett azonban, mint őshonos fajtának a kárpáti borzderesnek a megőrzésére is figyelmet kell szenteljünk. Mi célul tűztük ki, hogy partnerek leszünk a fajta génállományának megőrzésében és fenntartásában.
Néhány évtizede csak egy maroknyi ember számára volt fontos az őshonos fajtáink védelme, mondván, hogy hasznosításukat tekintve az intenzív fajtákkal nem tudják felvenni a versenyt. Szerencsére napjainkban egyre többen gondolják úgy, hogy fent kell tartani ezen fajták genetikai állományát.
Ismerkedjünk meg kicsit közelebbről is a fajtával és tartásának előnyeivel.
A Kárpátok hegylábi területein alakult ki. Időjárásnak rendkívül ellenálló külterjes tartásra alkalmas fajta. A betegségekkel szemben nem fogékony. A hasznos élettartama igencsak magas, akár a 20 évet is elérheti.
Küllemét tekintve kis testű, a fajtára jellemző deres színű. Az állatok nagy része rigó szájú, mely a száj és az orr körül húzódó fehér sávot jelenti.
Kettőshasznú (tej és hús), valamint harmadik haszonba vételi formaként igavonásra is használható. Tejhozama nem túl magas, de kiváló minőségű és kitűnő sajt alapanyag. A legelő minőségének változására nem érzékeny a tejtermelés, amely a tartását még egyszerűbbé teszi. Könnyen ellik és jó borjúnevelő.
A borzderes húsa ízletesebb és lágyabb, hamarabb omlóssá sül, mint más szarvasmarha húsok. S bár termetét tekintve húshozama jelentősen elmarad az intenzív fajtákétól, de egy minőségi nagyon jó hús.
Tulajdonságai ideálisak az olyan gazdaságok, családok, birtokok számára, akik az önfenntartásra törekednek.
Bízunk benne, hogy az egyedszám az elkövetkezendő években emelkedik annyira, hogy a borzderes minden háztáji és kisebb gazdaság istállóiban ott legyen.